[vc_row][vc_column][vc_column_text]– A jó hittanterv a gyerek életéből indul ki, és komplex, összművészeti élménypedagógia kellene, hogy legyen. Azt kéne megmutatnunk a gyerekeknek, hogy a hittan nem tantárgy, hanem az életük része, rendszerező elve, amibe beletartozik az ének, a tánc, a rajz, az irodalom – minden, ami a világot széppé teszi. Hittanórán az élet örömét kell átadnunk!
– A hittan mellett más témák is foglalkoztatnak…
– Az egyik fő kutatási területem a digitális generációk megszólíthatósága, azaz „Mihez kezdjek a kütyüre kattant gyerekemmel?”, ahogyan a Scolar Kiadónál megjelent, szülőknek szóló ismeretterjesztő könyvem címében is megfogalmaztam. Annyi új kutatási eredmény van, és olyan gyökeresen megváltozott a fiatalok információszerzése, hogy ezt látnunk és ismernünk kell nekünk, szülőknek, tanítóknak és pedagógusoknak egyaránt! Én mindig nagyon szerettem tanítani: számomra a legfontosabb nem a tananyag átadása – mert ez alap –, hanem a személyiségfejlesztés. Az eddigi REMA-s tréningeken ezt maximálisan megélhettem: a célom a módszertan megosztásán túl mindig az attitűdváltozás, amit a nevelési folyamatban a legnehezebb elérni. Az éppen jelen lévő csapattal azonban mindig sikerült elérnünk, hogy a tanfolyam végére még a legmerevebb pedagógustárs is tudott nyitni a mai gyerekek felé. Megdöbbentő és csodálatos folyamat ez! Bár csak harminc óránk van együtt, a résztvevők mégis megértik, hogyan lehet úgy hozzáállni a gyerekekhez, hogy Isten igéjét hitelesen tudjuk közvetíteni, hogy milyen módozatok és lehetőségek vannak arra, hogy megszólítsuk a fiatalokat. Mert a gyerekek különböző intelligenciatípusának megfelelően legalább nyolc-kilenc módozat van! A pedagógusnak rugalmasnak és felkészültnek kell lennie, hogy mindenkit a saját nyelvén, képességtípusának megfelelően tudjon megszólítani.
– Ehhez nagy elszánás kell a tanár részéről…
– Én nem az a fajta előadó vagyok, aki három gyors, praktikus lépésben megoldja a hallgató helyett a problémát. A tanfolyamokon adok egy módszert és egy modellt. Van, akinek rögtön bejön, de legtöbbször javaslom, hogy kezdjék kicsiben, és meg fogják látni, mennyivel jobb úgy tanítani, hogy a gyerekek igényeit tartjuk szem előtt. Nyitottabbak lesznek, megszűnik a folyamatos harc a figyelemért, és az állandó veszekedés a telefonozás miatt. Ha rátalálunk a közös hangra, akkor a tanárnak és a diáknak is sokkal jobb és hatékonyabb lesz az együtt töltött idő! De ehhez folyamatosan készülni és dolgozni kell, elfogadni, hogy az attitűdváltás az órák algoritmusát is átalakítja. Sok mindent fel kell borítani, legfőképpen azt a merev óravázlatot, amit a főiskolán belénk vertek, meg a klasszikus pedagógus szerepnormát. Nem a pulpitusról kell tanítani, hanem moderátorként, facilitátorként kell a gyerekekkel EGYÜTT létezni. Ez persze nem rendetlenséget jelent, hanem másfajta gondolkodást, hiszen a digitális generáció pszichológiája is megváltozott. Másként működik a fiatalok lelke, és ha ezt mi nem fogadjuk el, akkor nem tudunk felépíteni „működő” tananyagot. Az alapoktól kell újraépítenünk a módszertant és a pedagógiát!
– Erre bárki képes?
– A pedagógia alapja az, hogy teljes személyiséggel hatunk a gyerek teljes személyiségére. Az „újfajta” hozzáállás is csak személyesen csak rajtam, a pedagóguson múlik, csak belőlem tud áradni. Ha nincs meg bennem a teljes attitűdváltás – ez hosszú évekig is eltarthat -, a nyitás akkor is nagyon fontos. Induljon el ez a munka! Ismerjem fel, hogy szükséges és akarom! Próbáljak ki kis részleteket, apró ötleteket! Figyeljek oda a gyerekek intelligencia-típusára, és próbáljak ezeknek megfelelő feladatokat adni! Ha a gyerekek között megtapasztalom a sikert, akkor még nagyobb elszánással tudom folytatni a munkát. Sokkal hatékonyabb így a gyerekekkel együtt dolgozni, és igazi öröm velük lenni! De ehhez tényleg szükség van a pedagógus folyamatos személyiségfejlődésére, ebben nincs megállás. Aki erre az útra lép, annak szakmai és lelki szempontból is mindig dolgoznia kell magán.
– Felsorolni is nehéz, mennyi mindent csináltál már életedben!
– Én vagyok a hetedik gyermek a családban – de az idősebb testvéreim mind meghaltak méhen belül vagy szülés közben -, tehát nekem az Úr Isten annyi muníciót kellett, hogy adjon, hogy hét ember helyett teljesítsek… Tényleg semmi nem lennék az Ő kegyelme nélkül! Ateista családban nőttem fel, és bár voltak gyerekkori „hitvillanásaim”, fiatal felnőttként tértem meg. Klasszikus megtérés volt ez, és egészen személyes: a belső szoba csendjében az Úr Isten felnyitotta a szememet. „Tegnap még így láttam, ma meg már úgy” – olyan volt, mint amikor Elizeus feltámasztotta a sunemi asszony gyerekét. Onnantól teljesen egyértelmű volt számomra, hogy nincs más út az életre. Ha akkor nincs ez az életmenő, kegyelmi pillanat, akkor ezek a kreatív erők felőröltek volna. Ehelyett most szolgálni tudok velük.
– Mi hajt a folyamatos szolgálatban?
– Egyszerűen fogalmazva: az ötleteim, az intuícióim. Ha jobban ki akarom bontani, akkor én hiszem, hogy ezeket az ötleteket Istentől kapom. Ez egyfajta látás, a szó legszorosabb értelmében. Az Úr Isten kegyelmének tudom be, hogy a fejemben meglátok dolgokat: nekem nem nehéz akár több száz óravázlatot megírni, mert látom magam előtt a hittanórák menetét és a gyerekek arcát, mire hogy reagálnak. Hasonló a helyzet a mese- vagy a regényírással. És én szeretném, hogy ezeket a „képeket” más is láthassa!
– A férjeddel különleges párost alkottok…
– Zsolt szokta mondani, hogy mi egy alkotóműhelyben élünk… A legelső találkozásunktól kezdve csupa „nagy dolgokról” beszélgetünk: bölcseleti kérdésekről, hitkérdésről, szépirodalomról, képzőművészetről és pedagógiáról. Ez az a közös érdeklődés, amiért mindketten lobogni tudunk, ez tartja össze a házasságunkat. Számunkra ez a szellemi kapcsolat olyan, mint a levegővétel.
– Öt gyerek mellett így sem könnyű alkotni!
- Nálunk a családi vacsorák is aktív beszélgetéssel teltek, volt, hogy másfél-két órán át is tartott egy-egy ilyen családi összeülés, mert a gyerekeinket egészen kicsi koruktól kezdve bevontuk a komoly témákba. Abban, hogy ennyit tudtam dolgozni, a férjemnek hatalmas szerepe van, mert mindenben segített és támogatott. Amikor kicsik voltak a gyerekek, többen kérdezték, mikor jut időm mellettük írni. Viccesen azt válaszoltam: „éjszaka az enyémek is alszanak…” Most, hogy már nincsenek itthon, próbálom visszaállítani az egészen eltolódott napirendemet, szeretnék hajnali fél három előtt ágyba kerülni…
[/vc_column_text][vc_empty_space][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][dfd_animated_text style=”typed” prefix=”Gyakorlatias tudás” text_fields=”%5B%7B%22text_field%22%3A%22aktu%C3%A1lis%20t%C3%A9m%C3%A1k%22%2C%22text_field_color%22%3A%22%23a52d86%22%7D%2C%7B%22text_field%22%3A%22REMA%20mestertan%C3%A1rokt%C3%B3l%22%2C%22text_field_color%22%3A%22%23f7df00%22%7D%2C%7B%22text_field%22%3A%22k%C3%A9nyelmesen%22%2C%22text_field_color%22%3A%22%23e50b2e%22%7D%2C%7B%22text_field%22%3A%22otthonr%C3%B3l%22%2C%22text_field_color%22%3A%22%239bcf15%22%7D%5D” postfix=”” type_speed=”0.3″][vc_empty_space][vc_column_text css=”.vc_custom_1610802314483{background-color: #efefef !important;border-radius: 3px !important;}”]
A REMA mestertanári csapatával online interaktív továbbképzéseket: Remináriumokat tartunk a covid idején gyermek- és tinitanítóknak, ifivezetőknek, szülőknek.
GYERMEKTANÍTÓI és a TINITANÍTÓI tanfolyamokat, illetve még több, aktuális képzést kínálunk, csatlakozz Te is tanulói közösségünkhöz, ha neked is szívügyed a gyeremekek és tinik életformáló tanítása!
Újra aktuális témákkal várunk a 1x, 2x vagy 3x 1,5 órás, Zoom interaktív továbbképzésekre.
[/vc_column_text][vc_empty_space][dfd_call_to_action block_title=”Csatlakozz küldetésünkhöz” block_subtitle=”A gyermekek és tinik életformáló tanításáért” button_text=”Támogatom” button_link=”url:https%3A%2F%2Fremaalapitvany.hu%2Ftermek%2Ftamogatas%2Fadomany%2F|title:T%C3%A1mogasd%20k%C3%BCldet%C3%A9s%C3%BCnket!|target:_blank” horizontal_padding=”35″ vertical_padding=”35″ main_border_radius=”6″ main_style=”style-1″ title_font_options=”tag:div” subtitle_font_options=”tag:div”][vc_empty_space][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][/vc_column][/vc_row]