2018. július 2-7-ig több, mint 40 fő vett részt az MPE – Segítség Köve Gyülekezet angol nyelvű táborában. A ReMa módszertanát alkalmazva idén a “dzsungelben” töltöttük napjainkat és a félelem témája köré építettük fő mondanivalónkat. A fiataloknak az élet különböző területein kell megküzdeniük a félelemmel, akár a jövőtől, akár az elfogadástól való félelemről legyen szó. Azért, hogy a táborozók a központi üzenet lényegét megértsék, olyan játékokat és tevékenységek végeztek, amelyekben megtapasztalhatták azokat az érzelmeket, amelyet a központi üzenet is magában hordoz. Ezért a legelső programunkban is a saját félelmeiket kellett leküzdeniük, amikor beültek a gokartba és az ország leghosszabb gokart pályáján rótták a köröket. De ugyanúgy úrrá lehettek szorongásaikon az éjszakai túrán, amikor lámpafény nélkül kellett egyedül (vagy párban) megtenniük egy bizonyos távot az erdő sűrűjében. Más fóbiájukkal is leszámolhattak a “Fear factoryban”, ahol önként vállalhattak különböző kihívásokat. Megdöbbenésünkre sokkal bátrabbak voltak a fiatalok, mint ahogy előfeltételezéseinkben gondoltuk. Beszélgettünk azokról a fóbiákról is, amelyek első hangzásra viccesnek tűnnek ugyan, mégis akadályként gátolják, hogy kiteljesedjen az életünk; ilyen például a tetrafóbia: a 4-es számtól való félelem, vagy a xanthofóbia: félelem a sárga színtől. A tábor utolsó napján elérkeztünk egy “jó félelemhez”, vagyis az Istenfélelemhez. Átbeszéltük ennek pozitív hatásait és áldásait, mit mond erről Isten Igéje, majd a tábortűz mellett bizonyságot tettek a keresztény tinik hitetlen társaiknak, hogyan élik meg hitüket a mindennapjaikban.

A kiscsoportos beszélgetéseket mindig az úgynevezett “Jungle game” csapatjáték vezette fel, ahol különböző nehézségű és stílusú feladatok várták a “törzseket”. A résztvevők ezután vonultak el kiscsoportos beszélgetésre, ahol anyanyelvi tanáraink vezették a társalgást. A fiatalokat érintő témák aktivitásra sarkallták a csapattagokat, akik készségesen kapcsolódtak be az eszmecserébe.

Minden nap volt valami újdonság és meglepetés, amivel feldobtuk a hangulatot; csapatépítő játék óriáslabdával, kincskeresés, ügyességi vetélkedő, kvíz, sport, lézerharc, állatbemutató és késő esti mozizás. Egyik kedvenc időtöltésünk a közös éneklés volt, dalainkat angolul szólaltattuk meg és egy négy szólamú spirituálét is megtanultunk zulu nyelven. Idén egy új, rendkívüli hangszerrel, a boomwhackerssel is megismerkedtünk. A ritka zeneszerszám könnyebb elsajátítása érdekében számítógépes animációt hívtunk segítségül, így zenei ismeretek nélkül könnyedén muzsikálhatott bárki.

Közhely nélkül mondhatjuk, fantasztikus hetet zártunk! A tábor egyik erőssége az a békesség és szeretet volt, amit végig mindannyian éreztünk. Egy nagy családként segítették a nagyobbak a kisebbeket. Nem volt szégyen nyelvtanilag hibás angol mondatokat kreálni, az angol tanárok és az ügyesebb magyar táborozók minden segítséget megadtak, hogy sikerélménnyel mehessenek haza azok, akiknek több gyakorlásra van még szükségük. Hálásak vagyunk a szeretetteljes anyanyelvi tanárainkért, a kreatív szervező csapatért és a csodálatos résztvevőkért!

Már most tele vagyunk ötletekkel a jövő évi tábort illetően!