„Nyitottnak kell lennünk, mert Isten folyamatosan formál minket” – jó hozzáállás a hitben végzett munkához! A REMA csapatában egyetemista kora óta aktívan jelen lévő Schauermann Andrea azt mondja: a jó céllal a szervezési feladatok is széppé válnak.

• Amikor fiatal felnőttként megtértem, nemcsak száznyolcvan fokos világnézeti változást éltem meg azzal, hogy hinni kezdtem Istenben és elfogadtam a megváltást, de Isten a jellememet is átformálta. Nagyon hálás voltam neki, hogy a vele való szeretetkapcsolatot képessé váltam másokkal is átélni! Ráadásul addigi elképzeléseimmel szöges ellentétben kialakult bennem a vágy, hogy pedagógiával szeretnék foglalkozni. El is kezdtem a gyülekezetemben gyerekekkel és fiatalokkal szolgálni. Egy-két év elteltével megkeresett egy alapító tag, lenne-e kedvem a REMA kuratóriumához csatlakozni. Lelkes fiatalként persze igent mondtam – akkor nem is sejtettem, hogy ez a feladat komoly elhívássá válik az életemben. Egy következő életszakaszban Isten arra indított, hogy az igazgatói poszt megüresedett helyére pályázzak…
• Fiatalként, erőd és lelkesedésed teljében hogyan lehetett öröm a komoly kuratórium, a szervezés, és a száraz szervezeti kérdésekkel való munka?
• Jól ismertem az embereket, akik ezt a munkát elkezdték, és az ő példájuk azt mutatta, hogy nagyon klassz dolog a REMA! Reménykedtem benne, hogy ennek a csapatnak én is hasznos része lehetek, hiszen évek óta élt bennem a vágy, hogy szolgáljak. Szerintem a szervezés is lehet öröm, ha van mögötte olyan cél, amit szívvel-lélekkel magáénak érez az ember. Létezik szebb feladat, mint Isten munkatársává válni abban, hogy színvonalasan, a Bibliához hűen tudjuk tanítani a gyerekeket? Ez volt a cél, ami kezdettől fogva nagyon erősen motivált! Én a munkámat sosem pusztán szervezésnek tekintettem, hiszen ott voltak mögötte a hallgatók, akiket én is tanítottam. Amellett, hogy világos elhívást kaptam a feladatra Istentől, tudtam, hogy ez egy mandátum, ami addig él, amíg Isten szerint ez a dolgom, amíg épp az én képességeimre van szükség. Az imáimban mindig kutattam, hogy vajon mennyi időre adja nekem Isten ezt a feladatot. Örömmel töltött el, hogy nem mondja meg előre az egész tervet, mindig csak a következő lépést.
• Ennek felismeréséhez viszont aktív és mély Istenkapcsolat kell…
• A megtérésemkor úgy éreztem, Isten felültetett egy gyorsvonatra. Folyamatos ráébredéseket éltem meg, valahogy helyére kerültek a dolgok. Szembesültem önmagammal, de ez nem lelkiismeretfurdalás volt, ami lenyomja, lehúzza és megsemmisíti az embert, hanem azt tudtam mondani: „köszönöm Istenem, hogy ezt is megláttattad velem! Köszönöm, hogy változtatni és formálni akarsz!” A nagy felszabadultság mindennapos tapasztalássá vált, a Bibiliaolvasás új és új felismeréseket jelentett. De hullámvasútra ültem fel, mert a folyamatnak nyilván vannak nehezebb érzelmi szakaszai is. Hiszem, hogy ez a formálás a mai napig tart, hiszen Istennek bőven van dolga rajtam és mindannyiunkon. Meg kell őriznünk felé a nyitottságot ahhoz, hogy az életünk kérdéseiben rá tudjon mutatni a válaszokra.
• Számodra mit jelent ez a nyitottság?
• Például azt, hogy minden helyzetbe beengedem, behívom Istent. Amikor elkezdtem a REMA-nál a munkát, az irodánkban gyakran elromlott a fűtés, és nem tudták megjavítani. Tél volt, mi nagykabátban, pokrócban ültünk az asztalnál. Egy idő után átköltöztünk egy másik irodába, ahol különös módon szintén gyakran elromlott a fűtés. Egyre inkább az volt az érzésem, hogy elég erős ellenszélben kell csinálnunk a dolgunkat… Emlékszem a konkrét napra, amikor teljesen kiakadtam: hiába egyeztetünk a tulajdonossal és javíttatjuk meg a fűtést, a szerelő elmegy, és megint hideg lesz. Mivel egyedül voltam az irodában, felálltam, fél órán keresztül ide-oda járkáltam, és hangosan imádkoztam. Akkor Isten arra indított, hogy ellent mondjak a gonosznak. „Akkor sem fogsz megakadályozni a feladatom elvégzésében! Hiába próbálkozol ilyen kisstílű hülyeséggel! Isten hatalmas, ezt is el fogja rendezni! Nem tudsz megállítani!” A nyitottság a Szentlélek vezetésére hatalmas erőt adott a folytatáshoz. De ott van a nagyszerű tanári csapatunk is – ezt nem mi hoztuk össze, hanem az Isten! Nem a mi „gondos tervezésünk” következménye, nem úgy működik, hogy kiírunk egy pályázatot: „önkéntes szolgálókat keresünk!”… Mi is mindig rácsodálkozunk, milyen elképesztő emberek kerültek össze, mégis, Isten felé való nyitottságunk nélkül ez a csapat már rég széthullott volna… Ő ránk bízott valamit, és mi ezt legjobb tudásunk, képességünk és tapasztalásaink alapján továbbadjuk.
• Vajon a hallgatók is érzik ezt a különleges közösséget?
• A hallgatók és a tanárok sokszor élnek át egészen mély lelki élményeket a tanfolyamokon, mert jó együtt lenni a sok színes személyiségű, mélyhitű keresztény emberrel, és látni, hogy Isten milyen felismerésekre vezet valamennyiünket. Kölcsönös tanulási-tanítási folyamattá válik egy-egy tanfolyam: Isten nemcsak a tanításukat formálja, hanem őket és minket is.
• Megvalósult az a cél, amit a hajdani egyetemista a kuratóriumban megálmodott?
• A REMA nemcsak akkor van velem, amikor tanítok, hanem a mindennapjaimnak is a része: erős küldetés a gondolataimban, az aggodalmaimban és az imáimban. Örülök, hogy Isten ennyire a szívembe helyezte a gyerekszolgálatot. De ez olyan, mint a szülőség: soha nem lehet kipipálni. Hosszútávú, folyamatos imát jelent, és ez épp így jó.

• Sokan mondják, hogy hétköznapi nyelven, mindenki számára érthető módon tudok megfogalmazni tudományos és szárazabb dolgokat is. A hallgatók is szeretik az „őrültségemet”, hogy a legkomolyabb tantárgy közben is fel tudok oldódni, szeretek vicces és laza lenni. Azért külön hálásak, hogy a REMA óráimon nincs rossz válasz, mert én a helytelen feleletre is lelkes vagyok és örülök. Minden válasz lehet jó, hiszen különleges gondolatokat indítanak el bennünk, amik egyébként nem jöttek volna elő.

• Szinte már szeretetközösséget éltek meg az órákon!

• Van egy kedvenc módszerem a nehéz életszakaszaink szemléltetésére: viszek egy csomó főtt tojást az órára, amikre ráírjuk a „nem merek lépni”, „nem bízom senkiben”, stb. gátjainkat. Ahogy a hallgatók egyre többet tartanak a kezükben a tojásokból, rájönnek, hogy lehetetlen ezekkel együtt mozogni, írni, haladni. Észreveszik, mennyi bénító dolog van a kezükben, és ezzel együtt az életükben is. Együtt rájövünk, hogy ezeket a nehézségeket csak Isten elé lehet letenni. Csodás megélések és együtt imádkozások vannak! Együtt sírunk és együtt nevetünk ezzel a lelki közösséggé kovácsolódott csapattal…

“A képzésen résztvevő ismerőseim ajánlották az Alapítvány képzéseit. Láttam a változást rajtuk, hogy egyre izgalmasabb és gyermekcentrikusabb órákat tartanak, ezért én is jelentkeztem. Mindenkinek szeretettel ajánlom az élményteli, komplex, holisztikus szemléletű alkalmakat, amelyek új utakat mutathatnak.” – Éva, remináriumi résztvevő